68. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

A nyár gyorsan el telt, sőt még az első pár hónapok is az akadémián. Nem szórakoztam megint azzal, hogy nem tanulok. Nem akarom, hogy apa újra megvonjon Nelson-tól. Lucas betöltötte a 22 valami eszméletlen nagy bulit tartott. Két napig nem volt józan. Én visszafogottan tartottam a 21 szülinapom, csak egy napig voltam teljesen másnapos. Nelson elvitt vacsorázni, a buli előtt. Annyira figyelmes volt, élveztem, hogy vele lehetek. A bulira nem tudott eljönni, mert az anyjáék haza rendelték. Bár lehet, hogy ő járt jól, mert mindenki, aki ott volt, teljesen szar állapotban került.

Ennyit a nyárról, az iskoláról, meg a szülinapokról. Most sokkal jobb nap van. Ma egy éve, hogy összejöttem Nelson-nal. Meg mondtam neki, hogy ne vegyen semmit, mert születés napomra valami nagyon drága nyakláncot vett. Olyan drágakő van benne, ami nagyit, és valami kimondhatatlan neve van. Nagyon tetszik, de rosszul lettem mikor utána jártam, hogy egy ilyen kő, mennyibe is kerül.

Reggel magamtól ébredtem fel. Felöltöztem, majd lementem, hogy meg igyam a szokott kávémat. Anya meg apa is lent itták az italukat. Érezhető volt rajtuk a feszültség, mintha valamin nagyon összevesztek volna. Nem néztek egymásra, látványosan kerülgették egymást. Meg akartam kérdezni, hogy mi miatt vesztek ennyire össze, de nem mertem. Így is rossz a napjuk nem akarom elrontani nekik.

Kétségbe voltam estem attól, hogy anya kopogtatta a körmét, apa meg hangosan lapozta az újságot, még meg is gyűrte a papírt.

Mind a ketten rám néztek, amikor megszólalt a telefonom. Felvettem az asztalról, majd kimentem a nappaliba, ne zavarjam őket.

- Szia. - köszöntem bele vidáman.

- Jó reggel, mit csinálsz, egy ilyen szép szombati napon?

- Semmit, bár van esetleg valami ötleted akkor hallgatom? - kezdtem el piszkálni a hajam.

- Boldog évfordulót. Meg lenne egy hatalmas kérésem.

- Mi az a hatalmas kérés?

- Gyere le, és egész nap legyél velem, sőt még este is.

- Örömmel.

- Várlak.

- De anyádék?

- Elmentek, csak holnap jönnek haza. Vagy este, de ők nem érdekelnek. A húgom van csak itthon, de Olivia megígérte, hogy lefoglalja míg eljössz. Csak a miénk lesz a ház.

- Megpróbálom, de nem ígérek semmit. Apáék összevesztek szóval remélem attól még nem fognak engem is bezárva tartani.

- Akkor én megyek, de leteszlek most mennek. Várlak. - bontotta a vonalat.

Elettem a telefon, majd visszamentem a konyhába. Pontosan ugyan azt csinálták, mint mikor eljöttem.

- Elmehetek Nelson-hoz?

- Minek? - nézett rám apa.

- Mert meghívott magához.

- Menj. - mondta anya.

- Én nem engedtem el. - szólalt fel apa.

- Apa elmehetek? - kérdeztem tőle.

- Igen. - intett le, majd anyának szentelte a figyelmét.

Mielőtt elkezdtek vitatkozni, én gyorsan leléptem. Összeszedtem a cuccaimat, nem tudtam, hogy mit akar, ezért fürdőbe bezárkóztam és gyantával megszabadultam a fölösleges szőrszálaktól. Gyalog megindultam. Mikor az utcába fordultam, akkor hívtam fel, hogy mindjárt ott vagyok. Megkönnyebbültem, hogy már csak egyedül van otthon. Ahogy bekopogtam azonnal kinyitotta az ajtót, majd adott egy forró csókot.