62. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Ahogy Nelson elment én úgy mentem fel a fürdőbe. Engedtem magamnak egy nagy kád forró vizet. Tettem bele levendulás fürdősót, majd nyakig elmerültem benne. Lucas-nak írtam egy smst, hogy ha haza érnek, akkor kopogjon be. Az alatt az idő alatt amíg áztattam magam a forró vízben bele kezdtem egy könyvbe, amit már rég meg vettem, csak soha nem volt időm elolvasni.

- Lent van és apa felügyeli, szóval siess. - hallottam meg a bátyám hangját, az erőteljes kopogással társulva.

Pillanatok töredékén múlt, hogy el tudtam kapni a könyvet, így szerencsére megúszta szárazon. Leengedtem a vizet, rekord idő alatt megszárítkoztam, hajamra meg egy törölközőt csavartam. Felöltöztem, amilyen gyorsan csak tőlem tellett. Leszaladtam a képcsőn és igen furcsa látvány térült elém.

Azt vártam, hogy apa esetleg fojtogatja, vagy legalább fenyegeti. Nelson az egyik sarokban kuporog és az életéért könyörög. Lehet, hogy kicsit nagyon nagy a fantáziám, de ismerem apámat. Tudom, hogy képes lenne megcsinálni.

De ennyit a rémképeimről, ami a nappaliba fogadott az annyi volt, hogy együtt nevettek valamin. Meg kellemesen társalogtak.

- Itt meg mi folyik? - léptem oda hozzájuk.

- Elmeséltem, hogy ejtetted el, három éves a tortát, egyenese Lucas arcába.

- Mutatott képet is. - nézett rám diadal ittasan Nelson.

- Komolyan? - estem kétségbe.

- Teljesen, nem szoktam viccelni. - húzta ki magát apa.

- De anya múltkor mesélte, hogy mit akartál a kapitányságon csinálni. - néztem rá gonosz mosollyal.

- Nem most akartatok felmenni? - mutatott a lépcső irányába.

- De. - megfogtam Nelson kezét, majd felhúztam a szobámba.

Becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyra, és odahúztam magam mellé. Felém mászott, így elfeküdtem az ágyon. Végig csókolta a nyakam, majd végre az ajkaimra is rátalált. Kezei a ruhám alatt vándoroltak, óvatosan simogatta a bőröm. Én a körmeimet húztam végig a pólóján keresztül. Leszedtem a pólóját, mire megakadt a kezem egy kis dobozba. Bepánikoltam, eltoltam magamtól, majd fel ültem.

- Már el is felejtettem, ezt neked hoztam. - adott oda egy gyógyszeres dobozt.

- Ez mi?

- Görcsoldó.

- Minek? - nyeltem egy nagyot.

- Megjött nem? - csodálkozott.

- Honnan jöttél rá?

- Láttam, ahogy kettesével szeded a gyógyszert, meg az óvatos mozdulatok.

- Csak ebből.

- Igen, orvos vagyok.

Felbontottam, és értetlenül néztem rá, hogy miért van benne két különböző gyógyszer.

- Két fontos dolog. - vette el tőlem - Szedsz fogamzásgátlót?

- Nem. - vörösödtem el, egy kicsit megnyugodtam, hogy ez a kérdés még egy orvost is zavarba hozhat.

- 12 óránkét vedd be. A sötétebbet kell este, az más ható anyagú. Kilenc környékén ajánlom. - adta vissza.

- Nem akartam megmondani. - ismertem be.

- Pedig igazán megmondhattad volna. Meg hidd el én megértem, meg ne nézz már ilyen hülyének, hogy magamtól nem jövök rá az apró jelekből.

Nem mondtam semmi, lehajtottam a fejem és a hajam piszkáltam. Megfogta a kezem, mire kénytelen voltam ránézni.

- Ezért nem jöttél?

- Igen, meg apa megtudta. Fejmosást kaptam, meg még anyával is összeveszett. Soha nem veszekedtek, annyira mint ma egész nap, még biztos, hogy fognak erről vitatkozni. Annyira jól meg vannak, rossz látni, hogy miattam vitatkoznak.

- Amúgy azt vártam, hogy valami szentbeszédet tart, de semmi csak mesélt rólad.

- Jobb ha nem tudom mit.

- Pedig szerintem eszméletlenül cuki lehettél, ahogy a macidat a karod alá csapva, megy egy pokrócot a hátadra kötve akartad megmenteni a világot.

- Ezt is elmeséltem. - temettem a kezembe az arcomat.

- Igen, meg azt is mesélte, hogy amikor villámlott mennyire féltél.

- Mást ugye nem mesélt?

- Nem csak ezt a hármat.

- Van isten. - sóhajtottam fel.

- Neked legalább emlékeznek a gyerekkorodra. Ha anyámat megkérdezném, hogy mit csináltam egy évesen annyit mondani, hogy ő nem ér rá, kérdezzem meg később. Apám meg ő honnan tudja.

- Semmire nem emlékeznek?

- Ott sem voltak. Olívia volt velem végig. Nem értek rá egy gyerekre. - eldöntöttem az ágyon, majd oda feküdtem mellé. A keze levándorolt a hasamra, majd elkezdte simogatni.

- Olyan jó levendula illatod van. - kezdte el csókolgatni a nyakam.

A lábammal átöleltem az ő alsó végtagját, a fejem a vállára hajtottam, majd apró, értelmetlen rajzokat firkáltam az ujjammal a felső testére. Ő meg az alhasamat masszírozta.

- Gyorsan lezuhanyzok. - adott egy puszit a hajamra.

Kibujt az ölelésemből, majd táskájához sétált. Bement a fürdőbe és hallottam ahogy megnyitja a csapot.

Anya bekukucskált az ajtón, majd rendesen be is jött. Felém tartott egy bögrét, amit nagy örömmel vettem el tőle.

- Nelson? - csodálkozott.

- Zuhanyzik. - böktem az ajtó felé.

Bevettem a gyógyszert amit adott, majd elkezdtem kanalazni az italt, ami nem is nevezhető annak, mert annyira sűrű. De olyan  jó.

- Jól vagy? - tette a kezét a homlokomra.

- Igen, hozott valami csodagyógyszert. - adtam oda neki, mire valamit elolvasott rajta, majd letette az éjjeli szekrényemre. - Meg bevált a levendulás olaj.

- Az biztos módszer, megyek hátha apád már lenyugodott. Holnap bemész?

- Nagyon rosszul vagyok. - tettem a kezem a hasamra.

- Apádnak add be.

- Kérlek, ha még ezt is kérném tőle, lehet hogy el fog küldeni a francba.

- Miért vagyok ilyen kedves? - ment ki.

Mintha össze beszéltek volna, Nelson pont akkor jött ki egy melegítő alsóba. Levágta magát mellém, majd magához ölelt.

- Mi ez? - dugta bele az ujját.

- Csoda csoki.

- Finom. - akarta újra bele dugni, de nem engedtem neki.

Kivettem egy kanállal, majd felé tartottam. Az egész bögrét így ittuk, vagy is inkább ettük meg. Egész este össze bújva beszélgettünk, a Tv-t csak háttér zajnak kapcsoltuk be.