.:: Nelson Szemszöge ::.
- Be tudnánk menni a kórházba? - fordultam a sofőröm felé.
- Persze. - vette célba az új állomást.
Ahogy megérkeztem gyorsan kiugrottam, Lucas meg a kocsiban várt. Megkerestem Dr. Edison termét, majd kopogással rontottam be. Szerencsére nem éppen az egyik új nővérrel ismerkedett. Ő maga mondta el, sőt mindenki tudja.
- Nelson? - csodálkozott - Nem a csajoddal vagy.
- Kellene...
- Koton nincs itt, a patikusnál keresd.
- Nem recept kell.
- Á, megjött neki. Szar helyezett. - vett elő a papírjait, majd elkezdte kitöltögetni.
Oda adta, én meg készültem a patikusokra. Nyílt titok, hogy anyámék milyen szemetek, s még nyíltabb titok, hogy egy hétre elmennek. De az már mindenki tovább komplikálta, hogy én meghívtam Soffy-t magamhoz. Mindenki ezen csámcsog.
- Talán kellene egy óvszer, vagy talán több? - kérdezte a patikus.
- Nem receptet váltok. - adtam oda neki a papírt.
- Megjött neki. Nincs szerencséd, talán az utolsó nap, reménykedj.
Oda adta a gyógyszert, meg egy kotont. Eltettem a pénztárcámba legbelsejébe.
- Tedd el, soha nem tudni.
Dobozt eltettem a zsebembe, majd megkerestem Lucas kocsiját. Beültem mellé, és már indultunk is haza. Nálunk csak Olivia volt otthon. Amikor mondtam neki, hova akarok menni meg ígérte, hogy fedezni fog. Sőt mindenki a kórházba, az iskolába most úgy sem kell mennem. Most jól jön, hogy anyámék sokkal vesztek össze. Emlékszek az első nap ferde szemmel néztek rám, meg összesúgtak a hátam mögött. Szóval az első pár hónap nagyon szar volt, és szépen fogalmaztam. Dr. Edison úgy mondva felkarolt, talán vele is a legjobb a kapcsolatom. Ahogy felkarolt, akkor kezdtek elfogadni. Szóval év végére rá jöttek, hogy én nem a szüleim vannak. Meg megtudtam, hogy anyáék lecsukták a kedvenc főnöküket. Kétlem, hogy anyáméknak van valahol barátjuk. Sokáig nem értettem, hogy miért, de most már látom.
Összeszedtem a cuccaim, majd bele dobáltam egy táskába.
- Nelson, egy patkány megtámadott. - hallottam lentről, egy lányos sikítást.
Lerohantam, szemem elé tárult, ahogy Lucas a konyha asztalon állt és egy seprűvel próbálja elijeszti a hülye húgom pudliját, közben meg Olivia akarja elvenni tőle a takarító eszközt.
- Fairy, menj a helyedre. - szólta rá, de meg ugyan úgy harapdálta a seprű fejét - Takarodj, a helyedre.
Végre elment és Lucas le tudod mászni az asztalról, de a seprűt védekezően maga elé fogta.
- Mi volt ez az izé? Ugatott, de úgy nézett ki mint egy félig borotvált patkány.
- A Húgom elkényeztetett kutyája, de tőlem mehetünk.
- Nem akarok még egyszer azzal a borotvált pudli patkány keverékkel találkozni.
Még egyszer tőből le akarta harapni Lucas lábát, de ő gyorsan rácsapta az ajtót. Szinte láttam az arcán a megkönnyebbülést, amikor beülhetett a kocsiba. Ahogy haza ért magához ölelte Marley-t.
- Végre egy kutya, ami normális. - mondta, mire csak a fejem ráztam.
- Fel ment, de te itt meg fogod várni. - mondta Soffy apja, mire csak bólintottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése