38. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Végre kijöhettünk az iskolából. Egy tanár kíséretében egy kisebb csapattal járjuk a várost. Nem csinálhatunk semmit, csak figyelhetjük, ahogy ők dolgoznak. Hatalmas szerencsénk van, mert anyáék csapatját kaptuk.

Barbara, Dina, Nina, Avril meg én vagyunk egy csapatba. A tanár úgymond leadott minket, majd ment tovább.

Az egyik altiszt magyarázta nekünk, hogy működik az őrs. Én piszkosul untam, de kénytelen voltam végig hallgatni. Figyelni nem figyeltem, mert az interneten olvastam.

– Nem szép dolog – rázta a fejét Lucas, majd odaadott egy kávét. – Lányok ti kértek? – kérdezte a többiektől, mire vörös arccal megrázták a fejüket. 

– Melyik ügyön dolgoznak? – böktem anyáék felé.

– Baba csinálónak nevezték el. Szerintem az elmebeteg gyerek sokkal jobban passzol.

– Miket csinál? – csillant fel a szemem.

– Mérgező műanyagot önt le torkukon, már vagy 10 nővel végzet. Mindegyiket felöltözteti, majd vassal meg kötéllel beállítja egy pózba. Nem találtuk meg, hogy hol készíti a bábjait. 

– Mióta csinálja?

– 10 napja, minden nap. Semmi hasonlóságot nem találtuk a nők között.

– Az akták fent vannak a szerveren, ha tudsz valamit, várjuk.

– Megnézem a nagy gépen – akartam kimenni, de az altiszt elállta az utam.

– Oda nem léphetnek be idegenek.

– Igen, figyelj amit mond, nagyon fontos – mondta az okoskodó Nina.

Értetlenül néztek rám, amikor oda ültem a géphez.

– Soffy, ha figyeltél volna, akkor tudnád, hogy csak jelszóval lehet belépni – akart felvágni Avril.

Az összes adatott letöltöttem a gépről, majd átküldtem a sajátomra. Többiek csodálkoztak, hogy ilyen könnyedén be tudok lépni.

– Soffy jössz? – kérdezte Lucas.

– Majd ha vége az "órának" akkor átjövök, addig megpróbálok rájönni mi a közös az áldozatok között.

– Jól van, majd gyere, várunk. Megmenthetnél Harry-től, folyamatosan drágámnak hív.

– Hagyj rá, majd megunja – nevettem.

Elment így egyedül maradtam a többiekkel. Ők szinte itták a vezetőnk szavait, én meg telefonról olvastam az aktákat. Látszódik, hogy nagyon be akarnak nála vágódni.

– Soffy te egyáltalán figyelsz? – bökött meg Dina.

– Persze.

Szerencsére nem kellett sokáig hallgatnom, ahogy szinte isszák minden szavát, és agyba főbe dicsérik. Elismerem jó pasi, de nem az én korosztályom, meg nem tudja, hogy ki vagyok.

Visszamentek a többiek, én meg átmentem anyáék irodájába. Az elektronikus tábláról figyeltem, hátha észre veszek egy apró nyomot.

– Semmi? – ült le mellém anya.

– Semmi, de rá fogok jönni – könyököltem fel. Nem fogom annyiba hagyni.