39. rész

.:: Soffy szemszöge ::.

– Soffy nem jössz velünk, elmegyünk szórakozni – mondta Nina.

– Mehetek – keltem fel az asztaltól. Majd a négytagú társaság felé fordultam.

Avril a szőke cica baba, de azóta szánta el magát a bűnözés ellen, amikor az apját kirabolták, és késsel megvágták. Túlélte, de az arcán állítólag még mindig ott van egy kis heg. Barbara azért választotta az életet, mert jó pasik vannak. Nina meg csak úgy gondolta, hogy jó lesz neki ez. Dina meg azért választotta ezt az iskolát, mert a barátja is ide jött. Amikor mi kerültünk össze, akkor úgy mond összeszoktunk. Én megtűröm őket, ők megtűrnek engem.

Átöltöztem, majd kimentem a szoba ajtajához. Ott vártak rám. Egy közeli szórakozó helyre mentünk. Ők elégé felöntöttek a garatra. Annyira részegek voltak, hogy azt sem tudták, hogy mi a rendes nevük. Én is ittam, de én megőriztem a józanságom, és még görbén sem megyek.

– Ideje menni – mentem oda hozzájuk.

– De még tart a buli – hisztizett Nina.

– De mára ennyi elég volt – kezdtem el őket kifelé húzni.

Ahogy kiértünk egy kicsit össze-vissza imbolyogtak, de azért sikerült a járdán maradniuk. Az akadémia utcájába, egy öreg koma sétált ki, botra támaszkodva. Túl nyugodtan, ilyenkor ha valaki egyedül van, sokkal gyorsabban akar biztonságos helyen lenni.

Benéztem a kis utcába, ahol egy nyikorgó ajtó volt. Közelebb mentem, majd elégé érdekes dologgal találtam szembe magam. Mögöttem a lányok felsikoltottak. Csöndre intettem őket, majd közelebb sétáltam.

– Steve szólj anyáéknak.

A lányokat hátrébb toltam, majd vártam mikor érkezik meg a nyomozó sereg. Meglepetésemre Lucas ért ide először.

– Hogy értél ide ilyen gyorsan.

– Városba voltam, éppen ünnepeltem – simogatta a borostáját.

– Ünnepeltél mi? – löktem meg, mire neki esett a falnak, éppen meg tudta tartani magát.

– Részeggel ne kötözködj – helyezte vissza a súlypontját.

Pár perc múlva megjelentek a rendőrök, majd anyáék is jöttek. Többiek tátott szájjal figyelték, ahogy közelednek felénk komás fejjel.

– Mond hogy van kávéd – nyöszörgött Liam.

– Nincs, este nincsenek nyitva, de a kocsiba még van egy kis Whisky.

– Én kérek – ment el érte Harry.

– Lányok mit látatok? – fordult feléjük apa.

– Soffy te ismered őket? – csodálkoztak.

– Igen, amúgy semmit, mert a falat tartották, de én láttam kijönni egy öreg, botos faszit.

– Arc, valami amivel elkaphatjuk? – próbálkozott Niall.

– Nem, kapucni volt rajta.

– Visszavisszük a lányokat, majd elkérlek, kellesz te is – mondta anya.

Már nem voltak annyira részegek, elvezettem őket a szobájukba, majd anya felverte az igazgatót, hogy elkérje a kamerák felvételét hátha lát valamit, meg megmondta, hogy nem leszek a héten, sőt addig amíg meg nincs a gyilkos. Végre egy kis pihenés, bár nem ilyen ok miatt kellene kihagynom az iskolát.