82. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Voltam mind a két helyszínen, de nem nagyon érdekelt. Lélekben nem ott voltam. Többször is lejátszottam a fejemben a vitatkozásunkat, minden szót újra és újra, hátha akkor majd mást fog jelenteni, de sajnos hetvenszer is ugyan úgy fájt, mint először, sőt sokkal jobban.

Ott álltam az ajtaja előtt. Kopogtam, de semmi választ nem kaptam. A bejárati ajtó nyitva volt, gondolkodás nélkül mentem fel az emeletre a szobájához. Ott meg nem nyitotta ki az ajtót. Nem mertem megszólalni féltem, ha meghallja a hangomat, akkor még be is zárkózik. Újra kopogtam, hallottam, amint lépked a padlón.

– Ki vagy? – kérdezte csukott ajtón keresztül.

– Én – suttogtam, többre nem volt hangom.

Figyeltem a kilincset, hátha kinyílik. Amikor nem történt meg, a zár hangját vártam. Nem fog engem kizárni, nem azért jöttem ide, hogy visszamenjek anélkül, hogy megbeszéljük mi is van akkor. Mert ahhoz túlságosan is szeretem, nem fogom hagyni, hogy egy kis vita miatt vége legyen a kapcsolatunknak. Meghallottam, hogy próbálta a zárba illeszteni a kulcsot. Amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam az ajtót, és oda tettem a lábam, hogy még véletlenül se tudjon kizárni. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, nem akartam, még véletlenül sem megütni. Nem akarta rám csapni az ajtót, sőt nem is foglalkozott velem. 

– Sajnálom – léptem hozzá közelebb.

– Igaza volt apának – hátrált pár lépést, közben a fejét rázta.

– Nem volt igaza, bármit is mondott. Soha nem hazudtam neked. Az egész vita, csak azért volt, mert féltékeny voltam. Fölöslegesen húztam fel magam a szabályokon. Sajnálom, de olyan rossz volt, hogy csendre ítéltél.

Az ágyán ült és folytatta a sírást. Felvettem egy zsepit az asztalról, majd oda ültem mellé. Megfogtam az állát, majd felemeltem az arcát. Letöröltem az elfolyt szemfestékét, adtam a homlokára egy csókot. Értetlenül pislogott rám, de nem foglalkoztam vele. Magamhoz húztam, majd szórósan átöleltem. Hagytam, hogy a mellkasomon sírja el a bánatát, amit én okoztam neki.

Megfogtam a kezét, majd behúztam a fürdőbe. Leültettem a kád szélére, ezután oda ültem mellé a sminklemosójával.

– Nekem még így is csodás vagy – tűrtem hátra pár szál haját.
Végre elmosolyodott. Felvettem egy vatta pamacsot, majd elkezdtem törölgetni a festékét. Végeztem a fölösleges sminkét leszedésével, majd magamhoz öleltem.

– Soha nem fogom meg érteni, hogy mire jó ez a festék. Sokkal szebb az arcod nélküle.

– Csak azért mondod, hogy megbocsátsak.

– Miért még nem bocsátottál meg? – ráncoltam a homlokom.

– Azért nem fogok megbocsátani, mert eljöttél és mondtál pár kedves szót.

– Nem csak mondtam, gondoltam is – tártam ki a karom. Vártam, hogy oda vackolj magát ahova tökéletesen illik. A karjaimba. – Komolyan nem hiszed el, hogy minden amit mondtam és komolyan is gondoltam?

Mosolyogva megrázta a fejét és összekulcsolta a karjait a melle alatt. Imádom, amikor ezt csinálja annyira beindít.

Odaléptem elé, majd kezeimet rátettem a fenekére. Tudom, hogy megbocsátott, ha nem akkor nem nevetett volna. 

– Tudod miért jó veled vitatkozni? – húzogattam a szemöldököm.

– Békülős szex – csókolt meg.