.:: Lucas Szemszöge ::.
Nelson sétált be a nappaliba, majd leült az egyetlen szabad helyre, ami köztem és apa között volt. Fájdalmasan felsóhajtott, majd rádőlt a térdére és a homlokát masszírozta.
- Sokáig bírtad. - veregette meg apa a hátát.
- Milyen témával üldöztek el? - kérdezte Niall.
- Mire lehet rávenni egy pasit. Nem vártam meg, hogy ki mivel dicsekedik.
- Sajnos van mivel dicsekedniük. - sóhajtott fel fájdalmasan apa.
- Megéri egyedül élni. - nevetett fel Liam.
- Attól még Iza tud rólad mesélni. - vágott vissza Harry, mire Liam fájdalmasan felsóhajtott.
- Kurva életbe. - csapott bele a fotel karfájába.
- Majd szólj, hogy tartsunk neked egy kiselőadást, hogy megértsd pár dolgot. - mondtam Nelson-nak.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem egy egyszerű történet lesz. Mennyire legyek friss, hogy meg is értsem?
- Nagyon. - vágták rá egyszerre.
- Bevezetésnek elég annyi, hogy 2 nap múlva ne kérdez semmit Zoe-tól. Majd elfog neked mindent magyarázni Soffy. - mondta apa mire Nelson bólintott egyet.
- Gól. - kiabálta Liam.
- Mikor? Hol? Kilőtte? - tették fel egyszerre a kérdést, és fordultunk a Tv felé.
Mutatták újra a gólt. Nelson csak hátra vetette a fejét és lecsukta a szemeit.
- Fárasztó volt az éjszaka? - löktem meg, mire gyilkos tekintettel nézett rám. Először nem értettem ezután észre vettem apa gyilkos pillantásait.
- Csak nem szeretem a focit. - próbálta magát sikertelenül kivágni.
- Még számolunk. - mondta halkan, hogy más ne hallja. Erre Nelson egy hatalmasat nyelt.
Megráztam a fejem, majd felálltam. Az asztalról elvettem a poharamat, majd töltöttem magamnak kólát. Neki dőltem a falnak és ott kortyolgattam. Közben Tiffany-t figyeltem, aki hallgatta a többiek beszélgetését.
- Nem unod még? - kérdezte oda sem fordulva.
- Nem, köszönöm jól szórakozok. Elvégre nem szeretsz mutatkozni velem nyilvánosan. Biztos árt a hírnevednek. - kezdtem el forgatni a kezembe a poharat - Vagy csak egyszerűen nem akartad össze törni a pici lelkem, mert most sikerült.
Szét néztem nem csalódtam most sem a családomba, meg a barátokba. Kukoricát pattogtattak és figyelték ahogy mi marakodunk. Nem, hogy kettesben hagynának, hogy normálisan meg tudjuk beszélni. Nem ők élvezik, hogy mi szívjuk egymás vérét. De amint látom a Drágámat nem zavarja, akkor engem sem.
- Nem akartam, hogy elgyere.... - kezdett bele, de nem találta a megfelelő szavakat.
- Mi az, nehéz kitalálni, hogy mit hazudj?
- Faszt elegem van a hisztiidből. Nem azért nem akartam, hogy gyere, mert fontos a karrierem. Az, de nem ez volt az igazi indok.
- Hát akkor mi, valami jót találj ki, hogy el is higgyem.
- Turnéról volt szó.
- Milyen turné? - akadtam ki teljesen. Egyre jobb lesz a vita. A végén tényleg szakítunk, mert már nagyon úgy néz ki.
- Ami jövő hónapban lesz. Amiről semmi sem biztos. Kaptunk egy nagyon jó ajánlatot. Nyugat Amerikába lesz. De már említettem, mivel volt már róla szó, csak a dátum nem volt biztos. Na emlékszel rá, vagy csak azon jár az eszed, hogy szed le rólam a ruhát.
- Annyit mondtál, hogy jövőre lesz egy turné. - vágtam vissza neki, védve magam. Érzékenyen érintett, amit a végén mondott. Figyeltem mindig rá. Sok mindenre megkért, és szó nélkül megcsináltam. Szeretem, nem vagyok képes kihasználni.
- Januárba indulunk és olyan másfél hónap lesz.
- Erről is csak én nem tudok, gondolom.
- Nem, csak apa tud róla, mert nem akartam megint vitatkozni vele.
- Igen helyette velem fogsz vitatkozni, ez volt az eredeti terved is, vagy csak gyorsan kellett rögtönöznöd?
- Nem pont a próba után akartam elmondani, de nem tudtam, hogy be fogsz hisztizni. Ezért is nem akartam, hogy ott legyél mikor erről beszéltünk.
- Óóó már minden értek. - tettem, hogy megértem.
- Még mindig nem hiszel nekem? - kérdezte. Ha nem ismerném annyira nem tudnom, hogy mennyire is van kétségbe esve. Én is kétségbe vagyok esve. Nem akarom elveszíteni, de nem értem miért nem lehet nyíltam megmondani.
- Nem. - bólintottam.
Felvettem a kabátomat, majd megindultam kifelé. Meglepődtem amikor Tiffany elém vágott. Becsapta előttem az ajtót. Morogva kinyitottam, majd még hangosabban becsaptam. Beültem a kocsi, és azonnal semmibe vettem az irányt. Nem akartam haza menni.
Ennyi mára elég volt a társaságból. Egyedül akarok lenni, az én szerencsétlen életemmel. Vele megértetem magam, ő is olyan szar helyzetben van mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése