50. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Gondoltam, hogy nem egyszerű egy fegyverrel lőni, de hogy ennyire. Arra nem készítettek fel, hogy mit tegyek, ha valaki leüt vele. De így olyan jelentéktelen a legjobb az elején kezdeni.

Már a nap sem indult valami eszméletlenül jól. Elaludtam és éppen az utolsó pillanatban estem be az órára.

– Nem tetszik nekem ez a viselkedés – mondta Mrs. Lewis.

– Sajnálom – ültem le a helyemre, majd csendben meghúztam magam.

– Ennyivel még nem intézted el, úgy tudod. Nincs annyi befolyásod itt mint gondolnád.

– Semmi befolyása sincs – kiabálták előre hátulról.

– De, pont hogy sok befolyása van. Az anyja meg az apja nyomozó.

– Nézz rá kiköpött hazug.

És kezdetét vette a vita. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vettem fel anyám régi nevét. De az sem jó, mert, akkor banda vezérnek néznek. Miért nem lehet nekem is átlagos családom? Bár akkor unatkoznék.

Igen az első óra az mindig tele van élettel. Utána meg én kínzásnak neveztem el, amúgy meg csak tereptúra. Nincs is azzal baj, csak kint a kapitány valami hárpia, hiába férfi. Miután már kiköptük a tüdőnket eljött az első óra, amin fegyvert fogunk. Idáig csak szó volt róla, de most célba lövés is lesz. Szóval mindenki nagyon izgatott. Várja, hogy végre fegyvert fogjon és a céltábla helyére embereket képzeljen. Főleg azokat akiket nagyon utál. Például én Jenna fejét képzelném oda. Valamelyik nap fellökte a tálcát, így az összes kaja a nyakamba landolt. Nem tudni miért, csak megtette. Nem is foglalkozok vele, rohadjon meg ott ahol van.

Hármas csapatokban voltunk, mert a tanárok féltek, hogy egymást vennénk célba. Közben meg folyamatosan magyaráztak. Hogy tartsd a fegyvert, hogy kell benne golyót cserélni.

Előttem pont Jenna volta soron. Felém fordult, majd rám villantott egy ördögi mosolyt.

– Nincs hatalmad ribanc – mondta, majd fejbe kólintott a fegyverrel.

Ez volt az utolsó emlékem. Most meg itt fekszek egy kórházi ágyba, és valami eszméletlenül büdös ez a tisztító szag, a levegőben még keveredik a gyógyszerek bűze is.

– Kinyírom – ültem fel.

– Azért azzal várj – nyomott vissza apa.

– Nem, megyek és megverem az átkot. Mit képzel magáról? Csak mert nyolc pasija van egyszerre nem ő a főnök. Megtanítom neki, hogy velem soha nem húzhat ujjat. Miért kötöttek be infúziót? – figyeltem a bal kezem.

– Mert két napra kiütött – jött a válasz anyától.

– Megyek és megverem – most már semmi nem tart vissza.

– Kirúgták az akadémiából, és nem engedem, hogy lenyomozd hol lakik, hogy oda menj és ellásd a baját.

– Pedig kíváncsi lennék egy jó csaj bunyóra, egy kis iszappal. Hajrá Soffy – nevetett Lucas.

– Fogd be – csapta meg anya.

– Ne bántsd az egyetlen egy szeretett fiad. Végén én fekszek a Soffy melletti ágyba.

– Akkor is megverem – duzzogtam.

– Érthetetlen, mint az anyja – sóhajtott fel apa.

Kopogtak az ajtón, mire egy köpenyes koma jött be. Nem is foglalkoztam azzal, hogy mit mond elfordultam és a tökéletes gyilkosságon gondolkodtam. Ha el tudom rejteni a hullát, akkor soha nem találnak meg. Milyen jó, hogy ezzel nőttem fel. Tudom mik azok az ügyek, amit nem lehet megoldani. Véged Jenna.

– Szomorú, hogy rám sem figyelsz – hallottam meg Nelson hangját.

Odafordultam és láttam, hogy a köpenyes pasi ő volt. A szobába anyáék elmentek, csak Lucas ült és várt.

– Nem mennél ki, és szólnál ha jönnének anyáék? – néztem rá a lehető legaranyosabban

– Csillagos tenger parti piknik, vagy inkább egyszerű étterem?

– Csillagos.

– Tartom a terepet, majd rugdosom az ajtót – ment ki.

– Szóval ő a bátyád? – ült le mellém.

– Igen, az én tökkel ütött bátyám, de szeretem.

– Nekem egy idegesítő húgocska jutott, aki azt hiszi rólam, hogy meleg vagyok – mondta ki. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Már fájt a hasam is. – Számomra nem olyan vicces. Kérem a bal kezed.

Kivette az infúziót, a tűt kidobta a pici sebet leragasztotta, majd odaadott egy kupac szépen össze hajtogatott ruhát.

– Doktor úr, haza mehetek? – ültem fel az ágyon. 

– Igen, csak előbb öltözz át – húzott el egy függönyt, majd elfordult.

Felvettem a ruhákat, vissza ültem az ágyra. Mintha érezte volna, hogy mikor fordulhat meg. Odaült mellém, majd összekulcsolta a kezünket. 

– Jobban vagy? 

– Igen, most már sokkal jobban. De akkor még jobban leszek, amikor Jenna ezért megkapja ami jár neki.

– Vagy csak nem foglalkozol vele.

– Egy púp van a fejem miatta – mutattam a fejem tetejére.

– Szerintem jól áll – harapta be a felső ajkát, hogy ne nevesse el magát.

– El tudom képzelni – fordultam el tőle.

Rúgásokat hallottunk az ajtón, mire Nelson maga felé fordított, majd lágyan megcsókolt. Gyors volt, de érezni lehetett rajta, hogy megnyugodott. Elhúzta a függönyöket, majd kiment, Lucas meg gyorsan visszaült a helyére.

– Jön egy nővér és már mehetünk is – mondta apa miközben benyitott.

– Már volt itt – mondta Lucas.

– Akkor mehetünk? – keltem fel.

– Fúra, azt mondta, hogy küld egyet, mindegy – hagyta figyelmem kívül anya.

Otthon Tiffany várt, aki a nyakamba ugrott, folyamatosan járt a szája egy percre sem hagyta abba. Közben Lucas meg eltűnt, mert valami fontos dolga akadt. Remélem ezt nem szúrja el.