1. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

– Ébredj! – bökdösött meg a húgom, majd felhúzta a redőnyöket, így semmi esélyem nem volt, hogy vissza tudjak aludni.

– Hány óra?

– Hét – vágta be maga után az ajtót.

Nagy nehezen feltornáztam magam az ágyon, megkerestem a szemüvegem, majd a fejemre tettem. Mikor már láttam rendesen megindultam a fürdő felé, vettem egy gyors zuhanyt, majd felvettem valami kényelmes ruhát. Egy farmerre meg egy ingre esett a választásom.

– Anyáék? – kérdeztem.

– Elmentek – vonta meg a vállát, majd tovább ette a kajáját, ami megint az az undorító csokis gyümölcsös müzlije volt narancslével volt nyakon öntve.

– Hova?

– Nem tudom, Iza volt itt, hogy szóljon nekik, hogy valami megint van. Mondták, hogy menjünk iskolába és ennyi, ehetek tovább? – nézett rám unottan.

– Bocs hogy élek – tettem fel a kezem védekezően.

Nem szóltunk többet egymáshoz, inkább csináltam magamnak egy kávét. Megittam, így valamennyire magamhoz tértem, majd a táskát a hátamra kaptam és irány az iskola. Nem foglalkoztam azzal, hogy a tanár külön kérte, hogy hamarabb érjek be.

A garázsból elővettem a gördeszkát, majd azon gurulva indultam meg az oktatási intézmény felé. Miközben a folyósokon sétáltam mindenki rám kapta a tekintetét. Valami megint mit történt?

A szekrényembe tettem a deszkát, és megindultam az unalmas mindig fehér falú terem felé. Ott fel ültem a padomra, majd elővettem a telefonom és minden figyelmem neki szenteltem.

– Lucas most azonnal szállj le az asztalról – kiabált rám a tanár, mire leültem a székemre, majd ott olvasgattam tovább.

– Telefont is tedd el.

– Valamit csinálhatok? – néztem fel.

– Igen, maradj csendbe és figyelj az órán.

Keresztbe tettem a kezem, majd lecsúsztam a széken, a fejemet a támlának döntöttem, és csukott szemmel élveztem tovább az órát.

A fülem egy jellegzetes kopogás ütötte meg, amit szinte minden nap hallok. Azonnal fel pattantam majd az ajtóra szegeztem a figyelmem. Nem tudtam elképzelni, hogy mit keresnek itt, de nem fogok belőle jól kijönni, ez már biztos. Rajtam kívül mindenki a táblát figyelte, amin bonyolultabbnál bonyolultabb képletek voltak. Rémült tekintettel figyelik a tanár kézmozdulatait, pedig ez csak a tavalyi anyag ismétlése.

– Mit nézel? – bökött meg Josh.

– Kuss – szóltam rá, le nem véve a pillantásom az ajtóról, végzetem fog ott besétálni, nem akarok róla lemaradni.

– Bocs hogy élek – morgott.

– Maradj már csöndbe – emeltem fel a hangom. páran rám pillantottak, de inkább fordultak vissza a táblához.

Kopogtak az ajtón, mire az osztályfőnök kiszólt. Ahogy meghallották azonnal be is jöttek.

– Miben segíthetek? – kérdezte a tanár.

– Rendőrség kérem jöjjön velünk – mondta apa, jelvényét megmutatva, de csak egy pillanatig, majd vissza is tette a zsebébe.

– Miért? – kérdezte rémültem Miss Picket.

– Kihallgatásra – válaszolt unottan anya, biztos már unta ezt a kérdést.

Az osztály egy emberként figyelte a fejleményeket, ha már az első nap ilyen akkor vajon mi lesz a többi nap? Neki megy az iskola egy jéghegynek, bombát sütnek a menzán? Komolyan ezek után nem lepődnék meg semmin.

– Mivel vádolnak? – remegett a hangja, szerencsétlent sajnálom, folyamatosan piszkált, de csak azért mert a viselkedésemmel kihívtam az elején a figyelmét. Ennyire azért nem érdemli meg ezt a szörnyű véget, vagy mit.

– Robin Henderson meggyilkolásával.

Hirtelen megjelent az igazgató is. Sőt még a szomszédos termekből a tanárok is, meg volt ott egy idegen diáklány is. Soha nem láttam még az iskolába, de gólyához meg túl idősnek nézett ki. Vajon ki ő, miért nem láttam még soha?

– Mi folyik itt? – kérdezte az igazgató, kicsit kivörösödött fejjel, nem szerette ha bárki megzavarta a tanítást.

– Gyi-gyi-gyilkossággal vá-vá-vádolnak – dadogta a tanárom, közben magára mutatott.

– Mik a bizonyítékok?  – keltem fel a helyemről. Soha nem szeretettem az ha engem is bevontak a nyomozásba, de ez kifejezetten érdekelt. Amúgy az osztály és a szüleim kapcsolatáról annyit, hogy... érdekes. Az osztályban senki nem tudta hogy ki az anyám meg ki az apám, meg tartottam magamnak ezt a titkot. Minél kevesebben tudják annál jobb nekem.

– Ujjlenyomat – mondta anya, felém sem fordulva.

– Te teljesen megörültél? – akadt ki Josh, még meg is rántotta az ingem ujját, hogy nyomatékot adjon a szavainak.

– Nem – hagytam ott, majd oda mentem, ahol az események zajlanak, már nem érdekel, hogy megtudják.

– Lucas ülj vissza a helyedre – mondta az osztályfőnök. Érdekes, ha engem kellett lebaszni akkor azonnal vissza szállt a hangjába az él, azért ennyire nem kezdődött kilencedikben rosszul a kapcsolatunk.

– Kihagyom – ráztam meg tagadóan a fejem, majd neki támaszkodtam a falnak összekulcsolt kezekkel.

– De mi lesz az órákkal? – kérdezte a tanár, mindig csak ezen járt az agya, megvádolták gyilkossággal, de attól még megtartja az órát. Nem tudom elképzelni hogy gondolta, egy képlet nekünk, egy vallomás anyáméknak, vagy hogy?

– Elmaradnak – mondta az igazgató, majd vissza ment az irodájába, a tanárok is elmentek de az ismeretlen diáklány ott maradt. Nem tetszik nekem, ha nem az osztályunk tagja akkor mit keres itt?

– Jössz? – kérdezte anya, miközben a tanárom mellett sétált.

– Majd, előbb elmegyek egy helyre.

– Rendben – hagyott ott. Mex is itt maradt velem.

Hirtelen apa vissza rohant, majd mondott valamit az ismeretlennek hosszú és barna hajó lánynak, aki követte. Én odamentem a szekrényemhez, kivettem belőle a deszkát, meg a múltkor itt hagyott pórázt. Rácsatoltam Mex-re, majd az osztállyal együtt kiléptünk a szabadba.

– Ilyen napom sem volt – mondta az egyik osztálytársam, amúgy Amada, akinek rövid vöröses szőke haja volt és szeplős pisze orra.

– Nekem se, kíváncsi vagyok tényleg ő ölte meg a nőt – mondta Josh, dörzsölte össze a hatalmas kezeit, majd beletűrt a szőke hajába, mivel csak még jobban tönkre tette.

– Tuti, hogy nem – vontam meg a vállam, de utána még a fejem is megráztam ezzel is nyomatékot adva az igazamnak.

– Mitől vagy olyan biztos? – kérdezte Paul, aki a drogok miatt megizmosodott, és kopasz lett a nyár alatt.

– Kicsi korom óta a gyilkosok után nyomoznak a szüleim, tudom hogy mikor hazudnak és mikor mondják az igazat a vádlottak. Látszódik a szemükön.

– Soha nem mondtad hogy a szüleid nyomozok, ráadásul elégé híresek – mondta a csendes Amanda.

– Senki nem kérdezte, én meg nem úgy mutatkozok be, hogy Lucas vagyok és a szüleim nyomozok. Amúgy meg a Tomlinson miatt leeshetett volna – forgattam meg a szemem unottan.

– Három év alatt nem jöttünk rá – rázta a fejét Tom, aki az osztály, fekete csajozó gépje volt, szinte mindent mozgó tárgyat megdugna, nem zavarta a kor, de hála istennek csak a nők érdeklik.

– Ez nem az én hibám, de ha megbocsátotok én megyek – álltam rá a deszkára. Erősen megfogtam a pórázt. – Gyerünk! – mondtam, mire Mex azonnal megindult.

Az őrsre mentünk. Ott volt mindenki és a tanáromat hallgatták ki. Leültem az egyik fotelre, majd elővettem a telefonom és a neten nézelődtem a legújabb bulvár hírek között kutakodtam.

– Hogy-hogy itt vagy? Nem hogy suliban kellene lenned? Anyád tudja hogy lógsz? – kérdezte nagyapa a botjára támaszkodva.

– Most hallgatják ki a tanárom ezért elmaradtak az órák.

– Akkor mindent értek – hagyott magamra.

Mikor kijöttem apáék megkérdeztem tőlük, hogy meddig maradnak, amikor biztosítottak afelől, hogy sokáig megindultam haza. Otthon csak Alex várt.

– Mi a helyzet? – vágódtam le a kanapéra.

– Éhes vagyok – repült a vállamra.

Elláttam húgom szerint az egyetlen legjobb barátját, majd a Tv előtt töltöttem a napom hátra lévő részét.