Bevezetés

.:: Lucas Szemszög ::.

– Anya! – kiabáltam, fel-alá járkálva a szobámban és vártam hogy mikor érkezik meg. – ANYA! – emeltem fel a hangom.

– Igen? – jött be magára csavart törölközővel.

– Hol az ingem? – kérdeztem kétségbe esetten.

– Minek neked ing? – ráncolta a szemöldökét.

– Mert ma van az évnyitó – juttattam eszébe sokadjára.

– Igen este ötkor,  most meg... – nézetett a kézére, amin nem volt óra, majd törülközőbe is megnézte, hogy nem rejti-e telefonját, végül a falra vándorolt a tekintete. – 10 óra van – fejezte be.

– Tényleg? – néztem az órára.

– Más valami?

– Nincs semmi.

– Akkor vissza megyek zuhanyozni.

Mivel még jócskán volt időm ezért elővettem a laptopot, majd felmentem a világhálóra. Csak olyan kiírásokat láttam, hogy milyen szar, hogy holnap már suli lesz, meg hogy nem akarok menni.

Én örülök, hogy iskolába kell mennem, nem kell a nap 24 órájában elviselni a húgom, nem kell hallgatni hogy anya meg apa kiakadnak azon hogy nincs meg a gyilkos.

A családom igen ritka talán ez a legjobb szó rá. Szüleim nyomozók, de nem ilyen egyszerű a történet. Anya elmesélte a gyerek korát meg a kamasz korát, hogy milyen törvényeket, hogy szegett meg, az ő húga is vele együtt csinált minden törtvényen kívülit. Apa elejétől fogva volt a jófiú. A nagyszülők meg hát hogy is mondtam, a melyik a rosszabb nagymama szerepért holtversenybe nyernének. Anyai ágról az a szipirtyók többször mászott rá az apámra. Apai ágról meg a szeretett öreg banya meg még mindig hozza az új feleség jelöltetek. Richard, anya igazi apja, mint nyugdíjas rendőr és unatkozó volt maffiavezért többségben itt rontja a levegőt, vagy be megy apáéknak segíteni. Egy biztos, hogy a családom színes meg szerencsés, két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hányszor volt halál közeli élmenyünk, még nekem is. Még kicsiként nem néztem szét az úton csak rohantam és az utolsó pillanatban tudott elrántani egy koma az útról, hogy ne én legyek az új kamion orrdísz.

Délben a családi ebéd elmaradt, mert volt egy hullát találtak a közeli erdőben, a húgom meg lelépett valamelyik barátjával valahova.

Háromkor elkezdtem készülődni, szerencsére megtaláltam a ruhámat. Felvettem a kényelmetlen inget, majd a nyakkendőt a nyakamba akasztottam, és megkerestem a szemüvegem.

Mivel utolsó voltam, aki elhagyta a házat ezért bezártam magam után, majd gyalog indultam meg az iskola felé. Már csak egy év és mehetek tovább az egyetemre. Sokat gondolkozok azon, hogy mi lesz majd, ha elvégzek a gimnáziumot, csak annyit tudok biztosra, hogy rendőr nem leszek. Érdekel a nyomozás, de tudom, hogy van papír munka is a világon.

– Lucas – kiabált oda egyik haverom, talán az a legjobb, de azért ő sem tud rólam mindent.

– Josh szia – fordultam felé, már akarta feltenni a kérdést, de azonnal bele is fojtottam a szót. – Egy, évnyitóra nem hozhatom....

– Rendőrkutya bárhova bemehet és lehet vele csajozni, csak az a kutya miatt van barátnőm.

– Kettő, meg a kapitányságon van.

– Picsába – csapott bele a kezébe.

– Nem értem minek akarod hogy hozzam Mex-et, amikor van csajod.

– Mert dobni akar – vonta meg a vállát.

– Szólj, mikor sajnáljalak meg.

– Nézzenek oda az okos tojás is megjött – állta el az utam Paul.

– Arrébb mehetnél – mondtam neki unottan.

– Mert ha nem mi lesz, kihívod anyucit meg apucit – mondta mire a haverjai röhögni kezdtek.

Történetünk még általános iskolába nyúlt vissza egy nagyon rossz és hosszú délutánra, amit próbálok elfelejteni.

Kikerültem őket, majd beléptem a suli kapuján. Elmentem a teremhez, amibe most kezdtem meg a negyedik és egyben utolsó évem, és még mindig ugyan olyan unalmas, és kórház látszatot kelt mikor belépek.

– Végre mindenki itt van – sóhajtott fel a tanár, rövid szőke hajú, ráadásul még alacsony Miss Picket, aki a harmincas évei elején járhatott.

– Nem késtem – vontam meg a vállam, majd leültem a helyemre.

– Nyakkendőd hogy áll? – igazított meg a szemüvegét, közben csúnyán nézett rám.

– Jól – vontam meg a vállam.

– Pár perc múlva amikor megszólal a hangos bemondó, akkor lemegyünk, mindenki kulturáltan meghallgatja az előadást, utána meg mehettek haza. Holnap reggel nyolcra mindenki itt üljön a helyén, még te is Lucas.

– Soha nem késtem – védtem meg azonnal magam.

– Jó akkor te gyere háromnegyedre – hagyott ott minket.

Tényleg nem kellett sok idő és recsegve megszólalt a hangszóró. Bemondták hogy menjünk le. Ott meg kezdettét vette egy unalmas műsor.