.:: Nelson Szemszöge ::.
- Ébredj, mert Lucas keresett. - kezdett el böködni Soffia.
- Még egy kicsit. - húztam jobban magamra a paplant.
- Apa itt van. - mondta.
Nekem nem kellett több. Felugrottam, magamhoz igazítottam a paplant takarja, hogy nincs rajtam semmi. Szemmel kerestem az apósomat, de nem láttam senkit. Csak Soffy, aki rajtam röhögött.
- Nem volt szép. - néztem rá a lehető legcsúnyábban, majd visszadőltem.
- Nem akartál felkelni, szóval radikális dolgokhoz kellett folyamodnom.
- Lehettél volna kedves, akkor is felkelek.
- Majd máskor úgy foglak ígérem. - adott egy szűzies csókot.
- Minek megyünk vissza. Tölthetnénk édes kettesbe is ezt a szép napot. - tettem a kezem a derekára, és közelebb húztam magamhoz.
- Sajnos délben meg kell jelennem. Mivel nekem is jó pofiznom kell, ezért neked is. Ennyi az ok, szóval ébredj. - kezdett el bökdösni az orrával.
- Hova kell menned?
- 18. születésnapja lesz Lucas keresztapjának a fiának, Marcel-nek.
- Minek kell oda mennem.
- Mert nekem ott kell lennem, szóval jössz te is.
- Valamit kérek cserébe. - húztam rá teljesen magamra.
- Beengedlek a szobámba, szóval jössz és kész. Ha meg nem akarsz jönni, akkor ajánlom figyelmedbe a kanapét a nappaliba.
- Nem hiszem, hogy képes lennél kitenni a szobádból. Túlságosan is szeretsz ahhoz.
- Egészséges, ha egy kapcsolatban nincsenek folyton együtt. Mielőtt megkérdezed egy bizonyított tény. - akart lemászni rólam.
Visszahúztam magamra, kezemmel erősen a derekára fontam. Az arcát belefúrta a nyakamba, majd elkezdett csókolgatni. Közben valamit motyogott, de nem értettem.
- Azért válaszolhatnál.
- Nem halottam. - öleltem át a lábammal az övéit.
- Megyünk?
- Még egy kicsit dédelgetlek, utána megfordul a fejem, hogy esetleg elindulhatunk.
15 percig szorongattam, vagy csókolgattam. Megpróbáltam róla leszedni a ruhát, de nem jártam sikerrel. De arra rá tudtam venni, hogy együtt menjünk zuhanyozni. Visszavettük a régi ruháinkat. Gyorsan kellett indulnunk, mert 11 óra volt. 12-re a város másik felében kellene lenünk.
Konkrétan úgy estünk be a házba. Gyorsan átöltöztünk és már indultunk is. Pár pirosan átmentünk, meg a sebességhatárt sem tartotta be a sofőr. De pont 12-re ott voltunk. Szinte lihegtünk, de nem lepődtek rajta. Pár idegen volt, akik a nyomozók feleségei lehettek, és a kölykeik. Páran sütivel kínáltak. Megtörtént a nagy egyoldalú bemutatkozás, mert engem mindenki ismert, én meg senkit. Megtudtam ki a születésnapos, a társaság legfiatalabb tagja, aki elég érdekes teremtmény. Zoe nyakába liheg és folyamatosan arról beszél, hogy mennyire szereti. Meg szakítson Louis-sal, mert ő sokkal ő sokkal jobban szereti.
%2B(1).gif)
- Nekem furcsa csak, hogy anyádnak egy 18 éves udvarról? - suttogtam Soffy fülébe.
- Szerintem is, 9 éves kora óta próbálja anyám szívét elrabolni. Elején elején kínos volt. Most meg csak meg tovább és nem foglalkozik vele. Látványosan mutatja ki, hogy apámat szereti és nem hajlandó megválni tőle. De legalább apával kibékültek. Megérte egy napra kimaradni.
- Igen, más miatt is. De legalább apád nem fog folyamatosan figyelni. - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Nem is álmodj róla. - kiabált oda nekem.
- Komolyan? - estem kétségbe.
- Igen. - pacsizott le a mellette ülővel.
- Ne is foglalkozz vele. - suttogta Soffy a fülembe.
- Nehéz, amikor szinte folyamatosan követ.
- Mondtam, hogy nem utál téged. Saját szájából hallottam, hogy kedvel.
- Apádtól jobban félek. Sajnálom, de jobban félek tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése