19. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Nem engedték, hogy aludjak, mert folyamatosan kopogtak az ajtón.

– Jól van fent vagyok már – morogtam.

– Be jöhetek? – kukucskált be kíváncsian az ajtón.

– Persze – könyököltem fel.

Miközben besétált két dolog vetődött fel bennem. Vajon mennyit aludhattam és, hogy Tiffany mit keres itt? Nem mondta, hogy átjön.

– Mi szél hozott erre?

– Mivel egy jó ideje nem voltál és nem sokára Tz-t írunk kb. úgy mindenből így gondoltam elhozom az anyagot.

– Tényleg csak ezért? – néztem rá azonnal.

– Igen, csak segítek.

– Akkor ülj ide – mondtam szomorúan.

Leült mellém, majd lekezdte magyarázni az anyagot, hogy miket vettek még haldokoltam vagy lábadoztam.

Kinyílt az ajtó először Marley szalad be rajta utána meg Soffy jött be.
– Lucas kész a kaja anya üzeni, hogy vánszorogj le – mondta Soffy, mire Tiffany a táskája felé fordult és elkezdett pakolni.

Soffy valaki titkos nyelven próbált nekem üzenni, de nem tudom, hogy mit mert nem értem. De annyit felfogtam, hogy Tiffanyra mutogat.

– Tiff nincs kedved itt maradni vacsorára? – kérdezte tőle, mire Soffy egy apró sóhajt engedett ki.

Értem ezek szerint ezt próbálta nekem elmutogatni.

– Apának már szóltam, hogy jöjjön értem.

– Akkor szólj neki, hogy forduljon vissza – szólalt meg Soffy.

– Jó – egyezett bele Tiffany.

Soffy és Tiffany előre mentek Marley kíséretében én meg megfogtam a mankókat majd rájuk támaszkodva lassan lépcsőztem.

Leültem az első székre, majd kinyújtottam a lábam.

– Mikor veszik már le a gipszet? – morogtam.

– Négy hét – veregette meg a vállam apa.

– Nagyon jó – fortyogtam.

Amúgy meglepett, hogy anyáék úgy terítettek, hogy Tiffanynak is. Mintha már tudták volna, hogy meghívom. Vagy valamit megint elintéztek úgy, hogy én nem tudtam róla.

Az ebéd részemről csendben telt, mert szörnyen fájt a lábam. Bár, hogy nyújtogattam csak rosszabb lett. Ahogy befejeztem azonnal eltotyogtam a kanapéhoz és levágódtam rá.

– Jól vagy? – kérdezte anya.

– Nem, de itt jobb – legyintettem le őket.

– Én megyek.

– Szia Tiff köszönök mindent – integettem neki.

Láttam ahogy beszáll a kocsiba, majd kerék csikorgatva elhajt. Soffy segített elpakolni, majd felment a szobájába. Anyáék meg a kanapén telepedtek le és valamit néztek a Tvben.

Erőt vettem magamon, majd felvánszorogtam a szobámba. Pihenőnél tartottam egy pár perces szünetet. Ott nézegettem a könyveket, mikor már vissza jött az energiám folytattam az utam. Annyira nem volt erőm mire felértem, hogy ruhástól bedőltem az ágyba.

Amikor már el tudtam volna aludni Marley elkezdett nyöszörögni. Megfogtam, majd felhúztam az ágyba, mire oda feküdt a fejemhez, végre el tudtam aludni.