16. rész

.:: Soffy szemszöge ::.

– Soffy! – rontott be az ajtón apa.

– Igen – fordultam fel, majd a szekrény ajtómat azonnal becsuktam.

– Lucas neki ment egy fának – vette szaggatottan a levegőt?

– MI? – emeltem nagyra a szemöldököm.

– Gyere – mutatott az ajtóra.

Azonnal követtem, majd lent anyát láttam ahogy görcsösen tördeli az ujjait.

Kabát minden nélkül azonnal beszálltunk a kocsiba. Apa annyira hajtott gyorsan amennyire megengedte neki a szar út.

– Hogy történt? – kéredztem.

– Hívtak az őrsről, hogy Lucas kocsija ment neki a fának és a közeli kórházba szállították – mondta anya.

Megszorítottam a vállát, mire rám kapta a tekintetét.

Nem titok a családba. Anya kedvence Lucas, de én apának vagyok a szíve csücske.

Kórházba elvezényeltek minket a műtű elé, majd ott vártuk, hogy végre valaki kijöjjön. Apa fel alá sétált közben meg telefonom hallgatta, hogy mi történt.

– Mi volt? – kérdezte anya azonnal ahogy letette a telefont.

– Nem lépte túl csak egy kicsivel a sebességhatárt, de az út túl vizes volt ahhoz, hogy bevegye a kanyart – mondta apa, majd megszorította anya vállát.

– Juttattok valamire Josh halálával kapcsolatba? – váltottam témát, mire mind a ketten rám kapták a fejüket.

– Ez, hogy jön ide? – ráncolta a homlokát anya.

– Mert pár dolgot nem vettetek figyelembe.

– Miket? – ült le apa, anya és közém.

– Azt, hogy nem Josh írta a levet és a vér később lett rá felkenve.

– Hogy derítetted ki ezeket?

– Úgy, hogy ha te vagy a kapitány lánya és azzal akarsz bemenni, hogy keresed szó nélkül beengedtek, ja meg a kulcsod az asztalon hagytad így nem kellett a hajtűvel szenvedtem.

– Betörtél a bizonyíték raktárba? – kerekedett el anya szeme.

– Ha így mondod akkor nagyon rosszul hangzik. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy körülnéztem majd eljöttem – próbáltam menteni ami menthető.

– Mire jutottál? – szentelték nekem mind a ketten a figyelmüket.

– A kézírásból indultam ki, majd amikor letudtam szűkíteni a kört akkor ahhoz a három emberhez személyen elmentem. Miután bedőltek nekem simán át tudtam kutatni a házat, majd leléptem. Egyetlen egy ember nem engedett be magához.

– Ki?

– Ez a támadás inkább Lucast érintette és köz tudott, hogy Steven utálja, mert utána bomlanak a csajok mondhatni híresek a szülei, gazdag és még kedves is. Megtestesült tökéletes pasi, szóval véget akart vetni a karrierjébe, így megölte a legjobb barátját, majd buzinak állította be.

– Van bizonyíték?

– Esetleg az a tol amivel írta?

– Több kell.

– Egy fegyver?

– Az lenne a legjobb.

– Akkor majd ha haza érünk akkor adok valamit.

– Nálad van a fegyver? – tátották el a szájukat.

– Igen, tegnap megszereztem.

– Igazi nyomozó lettél – ölelt magához apa, majd adott egy puszit a hajamba.

– Köszönöm.

– Tényleg rájöttél az apró részletekre, de hogy?

– Josh teljesen belém volt habarodva és amikor kettesbe voltunk akkor ezt el is mondta mindig, szóval tudtam, hogy nem igaz amit a levél ír róla.

– Büszke vagyok rád – kelt fel anya, majd magához ölelt.

Nagyon ritkán mondja nekem, de most nagyon jól esett. De talán az tetszik a legjobban, hogy én jöttem rá nem más.

– Maguk Lucas Malcholm Tomlinson hozzátartozói? – kérdezte a nő, mire bólintottunk egyet.

– Hogy van? – kérdezte anya.

– Súlyos az állapota, az éjszaka dönti el, hogy életben marad vagy... – nem fejezte be a mondatott de tudtuk, hogy mi lett volna a vége. – egyesével be lehet hozzá menni.

Anya volt az első, majd utána én mentem be.

– Lucas maradj velem, mert van egy jó hírem számodra Josh-hal kapcsolatba. Szóval nehogy nekem itt hagyj, mert akkor egy életre megbánod – szorítottam meg a kezét, majd kiléptem.

Rossz volt látni ahogy ott fekszik az ágyon lába gipszbe a feje bekötve és össze-vissza csövek állnak ki a kezéből, szájából. A legmegnyugtatóbb az a kis monitor volt ami mutatta, hogy a szívverése egyenletes.

Apa is bement hozzá, majd megragadott és kivezetett a kocsiig. Otthon lerogytam az ágyamra, majd álomba sírtam magam.