4. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Ma is ugyan olyan ébresztőt kaptam, mint tegnap. Egy szarvas nyalogatta a lábam. Mex meg mellettem feküdt.

– Menj már kifelé! – kapálóztam össze vissza a lábammal idegességembe.

Nem, hogy az tette volna amit kértem, nem inkább elkezdte a hajam rágcsálni. Megfogtam a szarvát, majd elkezdtem kifelé húzni, nagy nehezen kitoltam a hátsó kertbe.

Mikor felpillantottam az órára már meg sem próbáltam iskolába menni. Délután kettő. Ebből balhé lesz, bezárnak az egyik frissen elfogott bűnöző mellé.

Mikor meggyőződtem róla, hogy az asztalt jó helyre toltam, és a hajrágcsáló így nem tudott bejönni felöltöztem, majd kocsiba szálltam, Mex kíséretében; irány Los Angeles szíve, hogy valami értelmes magyarázatot találjak ki arra, hogy miért nem voltam suliban.

– Arra kérünk minden kedves hallgatónkat aki látta Dep-et a szarvast kérjük vigye el a rendőrségre.

Már majdnem elértem a célom, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.

– Szia Soffy, mit szeretnél? – kérdeztem.

– Értem tudnál jönni – mondta remegő hangon.

– Persze, hol vagy?

– Az iskolánál, siess – tette le a telefont.

Nem hajtottam túl gyorsan, de azért nem féltem a lábam rá tenni a gázpedálra. Ahogy megálltam az iskola előtt Mex-et hátra küldtem Soffy már szállt is be a kocsiba.

– Szóval miért is én jöttem érted? – kérdeztem miközben a gázra léptem, soha nem engem szokott megkérni, hogy vigyem vagy éppen hozzam el, mindig apát.

– Mert anyáék nem érnek rá.

– Valójában? – tértem a lényegre.

– Nem olyan fontos, de ha anya megtudja akkor egy életre szoba fogságba kerülök.

– Milyen pasit szedtél össze?

– Lényegtelen – vörösödött el az arca.

– Hova vigyelek?

– Haza.

Az út további részében nem beszélgettünk. Én a mögöttem jövőt figyeltem, mert furcsa volt, hogy mindig arra kanyarodik amerre én.

– Hova megyünk? – dőlt oldalra Soffy, ahogy a kocsi kanyarodott.

– Teszünk egy kis kitértül, csatold be magad – mondtam majd bevettem még egy éles kanyart.

– Te megbolondultál – nyúlt az öv után.

– Nem, de követnek minket – mutattam a tükörbe, mire hátra fordult, majd vissza és jót nevetett.

– Tudod, hogy reggel anya vett egy kocsit, hogy ez a tied legyen. Nem tudtad?

– Nem, honnan tudtam volna, nem is voltam iskolába.

– Nézzenek oda a minta diák lebukott, kitalálom anyáék még nem tudják.

– Percek kérdése. Amúgy hogy jön ide ahhoz, hogy követnek hogy anya vett egy új kocsit?

– Ugyan ilyen kocsija van.

– Szóval szerinted ő követ minket? – pillantottam felé, majd hátra néztem.

– Igen.

Előkerestem a telefont, majd tárcsáztam anyám számát, első kicsöngetés után felvette.

– Hallgatom miért nem voltál mi iskolába? – köszönt apa.

– Ez most nem annyira fontos, anya kocsija hol van?

– Ott nálad.

– Nem az új.

– Ja az itt parkol a kapitányság előtt, miért ?

– Lényegtelen, ja meg tudnál szerezni egy ló szállítót?

– MI VAN?

– Majd később elmondok mindent, most le kell ráznom egy nem kívánt vendéget.

– Van ott valaki melletted?

– Igen Soffy.

– Add oda – ahogy mondta én már adtam is a telefont.

Innentől semmi másra nem figyeltem, csak arra, hogy a legváratlanabb kanyarokat vegyem be és rázzam le a mögöttünk hajtó kocsit.

– Látod a rendszámát? – kérdezte Soffy, majd hátra is fordult, hogy ő is megtudja nézni.

– Nincs fent a rendszám.

– Melyik utcában vagy?

– Négy perc és a kapitányság előtt fogunk elhaladni – mondtam miközben bekanyarodtam abba az utcába.

Miközben több mint százzal elszáguldottam az utcán láttam hogy mindenki ki állt és figyelte a mögöttünk lévő kocsit.

– Lucas rázd le kettő balkanyarral, majd egy hirtelen jobbrával és gyere vissza – adta az utasítást Soffy.

Mindent úgy csináltam ahogy mondta így le tudtam rázni. Visszamentem az őrsere, majd ott leparkoltam.
– Jól vagytok? – ölelte meg minket anya.

– Igen, ha azt nem nézzük hogy fáj a jobb lábam.

– Miért engedtük meg hogy vezessen? – kérdezte apa, de senkitől nem kapott választ. – Szóval miért is nem volt iskolában? – szegezte nekem a kérdést, mire hatalmasat nyeltem, miért nem várhattak addig amíg kitalálok valami jó kifogást. – Meg minek kell neked egy ló szállító? – kérdezte, mire még nagyobb bajba voltam.

– Hát tudod... – kezdtem el vakarni a tarkóm.

– Az igazat Malcolm! – vágott a szavamba anya. Ebből nem jövök ki jól, csak akkor hívott a második nevemen ha hatalmas bajban voltam.

– Elaludtam – bíztam benne hogy hisznek nekem, közben meg bevettettem a könyörgő nézésemet, hátha anyát meg tudom gyengíteni. Apánál még soha nem vált be.

– Ajánlom, hogy igazad legyen – ment be apa.

– Szóval valójában mi volt? – kérdezte anya.

– Későn feküdtem le, mert elmentem vásárolni, majd lefeküdtem és felkeltem kettőkor.

– Soffy, hogy került az autóba? – itt van végem anyának nem tudok hazudni, de egyszer megpróbáltam egy életre megbántam, hogy azt mondtam neki, hogy valamelyik haveromnál vagyok és nem az igazat, inkább hallgatnom kellett volna, hogy 16 évesen nem kellene leinnom magam, mint azt az oltást, mert hazudtam.

– Felhívott, hogy vegyem fel, majd láttam hogy követnek és ennyi. De megyek, mert ha volt ma valami akkor azt el kell kérném.

– Leigazoltam a hiányzást, de legközelebb ne forduljon elő.

– Rendben, köszi – adtam egy puszit a homlokára, majd beszálltam a kocsiba. Mex vissza jött az első ülésre, majd kidugta a fejét. Nem hajtottam az utcákon mint valami örült, csak szép kényelmesen. Megálltam Josh házánál, majd Mex-et hátra hagyva léptem az ajtóhoz, hogy csöngessek. Mrs. Davies nyitott ajtót.

– Jó napot, Josh itthon van? – kérdeztem.

– Fent van a szobájába – engedett be.

Ahogy beléptem hatalmas kupi várt, már meg sem lepődök rajta ő meg a számítógépen játszott.

– Jé, rend van az ágyadon talán valami csajt vársz? – cukkoltam.

Azonnal álló helyzetbe ugrott, majd lepacsizott.

– Mi volt veled ember, hogy nem jöttél ma?

– Semmi elaludtam, majd elvittem a húgom, meg üldöztek autóval, ja és van kocsim.

– Elmegyek rendőrnek – simogatta a borostáját. – Amúgy vissza térve arra, hogy csajt várok, jó lenne. Jött egy új lány valami dögös kis csajszi. Senkivel nem beszél és egy évvel fiatalabb tőlünk.

– Még is velünk jár?

– Igen, de nem tudom, hogy miért, de nem is nagyon érdekel. Szívesen megfektetném. Sőt már mennek a fogadások is, hogy ki csipi fel leghamarabb.

– Steven lesz – vontam meg a vállam.

– Új hús jön és téged nem hozz lázba, te beteg vagy?

– Majd ha látom a csajt, akkor megmondtam, hogy én is beszállok vagy nem.

– Szállj be, mert már hatan rád fogadtak.

– Úgy, hogy ott sem vagyok?

– Senkit nem zavart – vonta meg a vállát. – Amúgy miért jöttél?

– Lecke.

– Ja nem volt semmi.

– Komolyan kell a lecke.

Megmondta, hogy mit vettek az órán, majd én elköszöntem tőle és beszálltam a kocsiba. Mikor megérkeztem a nyaralóhoz megnéztem, hogy Dep ott van-e még hátul. Adtam neki vizet, füvet tudott legelni, szóval ő le volt rendezve. Megpróbáltam többször is felhívni a cirkuszt, de nem értem el vele semmit. Beállítottam a telefont, majd egy gyors zuhany után Mex-el az oldalamon aludtam le, túl sokat voltam ma már fent.