13. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

– Lucas! – ugrott Soffy a nyakamra. – Hiányoztál!

– Te is nekem – szorongattam meg.

Letettem a földre, majd adtam a homlokára egy puszit, mire ő is adott az arcomra. 

Ahogy elengedtem a húgomat a pillantásom Tiffanyra vándorolt. Zavarban volt. Azonnal nem esett le hogy miért, de amikor megölelt a húgom ő meg elfordult akkor tudtam, hogy mit hisz mi van közöttünk.

– Gyere van egy meglepetésem – fogta meg a kezem Soffy, majd elkezdett a nappali felé húzni. 

– Mi van az ágyon? – ráncoltam a homlokon, akár hogy is nézem az még mindig úgy néz ki mintha egy gida feküdne.

– Tudom mennyre megviselt, hogy Dep elkerült tőlünk.

– Vettél egy szarvast? – akadtam ki.

– Nem! – rázta meg a fejét. – De van egy sokkal jobb meglepetésem.

– Mi az? – kíváncsiskodtam.

– Majd megtudod – válaszolt apa.

– Az így igazságtalan ti tudjátok de én nem. Ez így nem állapot.

– Mi nem állapot? – jött be anya.

– Tudnak valami amit én nem.

– Van ez így – vonta meg a vállát, majd oda ment apához, mire átölelte.

– Mond el vagy véged – rohantam Soffy felé, mire ijedtében sikított egyet.

Felkaptam a hátamra, majd kifelé indultam meg, próbált kiszabadulni azzal, hogy kapálózott a lábával, de nem ért el semmit, erősen tartottam. 

– Ki vele, vagy bele doblak a medencébe – tartottam felette.

– Meg ne próbáld, feljelentelek – fonta a kezét a nyakam köré. 

– Vigyáztam! – ugrottam bele a vízbe.

Elengedtem Soffy mire kapálózva a felszínre került. Én háttal lebegtem a vízen.

– Te teljesen megörültél? – fröcskölte rám a vizet.

– Nem – álltam a lábamra, így a víz csak a vállamig ért.

– Pedig nem úgy vettem észre – ült le a medence szélére anya, majd a lábát bele lógatta.

– Szerintem soha nem volt komplett – nyomott a víz alá Soffy.

– Az apjára ütött – lökte meg anya apát.

– Én ilyet soha nem csináltam – emelte fel védekezően a kezét.

– De a nász úton – kopogtatta meg anya a fejét.

– Tényleg – ölelte át apa anyát.

Sötétedésig a vízben voltunk. Mindent kitárgyaltunk ami velünk történt. Régen volt ilyen családi kupak tanács.

– Gyertek ki a vízből, mert megfagytok – tartott nekünk anya egy-egy törölközőt. 

Nekem dobta, mire elkaptam, majd levettem a pólómat, meg kiléptem a nadrágomból és a derekam köré csavartam a törölközött. Soffy magára csavarta és úgy lépett ki a ruháiból.

– Nyomás fel és száradjatok meg – adta ki a parancsot apa.

– Ne már – nyavalygott Soffy.

– Nincs vita, most – csettintett anyám.

Soffy felugrott a hátamra, majd így indultunk meg felfelé. Ahogy a nappalin átmentünk láttam, hogy Tiffany a kanapén ült és a laptopjában volt elmerülve. Idáig fel sem tűnt, hogy nem volt ott.

Soffyt lettem a szobája előtt, majd én bementem a sajátomba. A fürdő fel tele volt csajos cuccokkal, de nem foglalkoztam vele. Gyorsan lezuhanyoztam, majd egy száraz ruhát magamra kaptam. A haja megszárítottam, és levágódtam a lépcsőn. 

– Na mi a meglepim? – ültem fel a kanapé háttájáram.

– Várd meg Soffyt – mondta apa miközben egy dobozt vett elő.

– Mi van benne? – ugrottam le a helyemről.

– Ki ne nyisd – szólt rám Soffy, majd rám ugrott.

– Nehéz vagy – nyögtem.

Leszállt a hátamról, majd felvette a dobozt és mosolyogva átnyújtotta nekem.

– Remélem tetszik – mondta miközben kinyitotta a fedelét. 

Kinyitottam a dobozt, mire kidugta az orrát, majd az egész fejét egy apró csöppség. Zsemle színű gombot volt hatalmas szemekkel.

– Hát szia – vettem ki. 

Megnyalta az arcom, mire letöröltem a nyálat. Letettem az ágyra, mire megtámadta a plüss szarvas.

– Köszönöm – öleltem meg Soffy-t.

– Bátyámnak mindent.

– Mi van? – akadt ki Tiffany.